Helyszín: Villány, Temető.
A villányi temetőben nem található az elhunytak méltó elbúcsúztatásához megfelelő ravatalozó. A temetőben mára korlátozott a hely, a szabad terület viszonylag nagy lejtésű. Ezek miatt egy kis léptékű, földbe süllyesztett ravatalozó tervezése mellett döntöttem.
A temetőben a sírok szorosan helyezkednek el, kevés a szabad terület, ezért nem szerettem volna nagy épülettel további zöldterületet elvenni, a terület léptékéhez nem illő tömeget létrehozni. Az épület tömegét a föld alá helyeztem, így az besüllyesztve szinte eltűnik, nem zavarva a temetőbe érkező gyászolókat, megemlékezőket. A ravatalozó kialakításával indokoltnak tűnt egy új, déli temetőbejárat kialakítása is, amely a városközpont felől könnyebben megközelíthető, s ahol több a parkolási lehetőség is. A ravatalozó is innen nyílik és vezet be a föld alá a temetőbe.
A földalatti hatások miatt a ravatalozó fő anyagai a beton és a Corten, illetve az üveg, mely megtöri a teret, s különleges, szakrális fényt biztosít. A ravatalozóba szétnyíló látszóbeton falak között jutunk be. A bejáratnál egy perforált Corten acél előtét fal indul befelé, mely a látogatót hivatott bevezetni. Az üvegajtón áthaladva megnyílik a tér a látogatók előtt, melyet felülről a mesterséges tó üvegfödémén keresztül átszűrődő szakrális fény világít meg. A Corten acél burkolat a másik oldalon kifut az épületből, kivezetve a látogatót, fel a temetőbe.
A ravatalozón áthaladva a szertartás résztvevői egyfajta szakrális utat tesznek meg, a föld alatt búcsúzhatnak el szeretteiktől, ott, ahol végső nyughelyük lesz. A perforált Corten acél hátulról megvilágítást kap, így a kerek lyukakon átvilágítva megvilágítják a ravatalozót, a temető ékkövét.
Márkus Péter
Építész